TÚRÁK AZ ÉGERVÖLGYE TÁBORBÓL

Gyalogtúrák:

Ördöggát-túra: a tábortól mindössze 3 km-re található az Aggteleki-hegység egyik legjelentősebb és legszebb felszíni karszt képződménye: az ördögszántásos hegyoldalakkal szegélyezett patakvölgy, mely kialakulását a Telekes pataknak köszönheti. Számtalan kisebb-nagyobb barlang is található a területen, köztük a zseblámpával megtekinthető Ördöggát-lyuk.

Legszebb része a Kerengőként ismert sziklaátvágás, mely csapadékosabb időkben szép vízesést és tavacskát mutat, partja kedvelt szalonnasütő hely.
A táborból piros jelzésen közelíthető meg, időtartama 2 óra.

Szalonnai Árpád-kori templom:
Az Ördöggáton át vezető piros jelzésen tovább haladva a Szalonnai vasútállomásra jutunk ki, ahonnan már láthatjuk is a falu központjában álló, építészeti-történelmi ritkaságnak számító, kettős apszisú templomot és a mellette különállóan 1765-ben emelt fa harangtornyot. Az épület helyén a keresztény időket megelőzően ősidők óta megszentelt oltár állt, melyre a XI. században az Örsúr nemzettségbeliek kerek – valószínüleg bizánci stílusú kápolnát emeltek, kis félkör alakú szentéllyel, melyet a XII.-XIII. században több lépcsőben bővítettek négyszögletes hajót hozzátoldva, a jelenlegi formájúra. Látnivaló még a templomtól keleti irányban alig 100 m-re levő Gedeon kastély, mely ma iskolaként működik.
Megközelíthető piros jelzésen, oda-vissza 5 óra gyalog, de vendégeink előszeretettel rövidítik le e túrát Szalonnától Perkupáig busszal.

Rakaca-tó:
Mondhatnánk inkább a Rakaca patakra épített víztározó, mely a környék legnagyobb vízfelülete, partját előszeretettel szállják meg a szabadstrand kedvelői. A nyári forróságban felüdülést jelent hűs vize. Szalonnáról a Martonyi felé vezető országúton közelíthető meg a falutól kb 4 km-re van.

Pálos kolostorrom:
A Szalonnai-hegység északi karéja alatt megbúvó patakvölgy végében építtette 1368-ban tett alapítványával a környéket birtokló Szalonnai István. Kerengőjének maradványai de főleg romjaiban is fenséges látványt nyújtó gótikus temploma megéri a fáradtságot, hogy felkeressük, nem utolsó sorban, a hozzá vezető erdei utak szépsége miatt is. Két úton is megközelíthetjük a táborból: Perkupán, vagy Szalonnán keresztűl. Szalonnáról szintén két útvonalon érhetjük el a klastromot: a templomtól észak-keletnek induló zöld+ jelzésen, mely a gerincre érve becsatlakozik a Perkupa felől jövő zöld jelzésbe, vagy a falu keleti, felvégéből induló, keleti irányba tartó zöld jelzésen. Ez utóbbi a "lájtosabb" és rövidebb, a szalonnai templomtól mindössze 4 km, míg a másik út az erőteljesebb és némileg hosszabb (5 km.), de egyben a szebb is. A másik megközelítés Perkupa irányából jön: a faluból a vasúton át Dobódél felé indulunk el az aszfalton és kb 1 km múlva térünk le egy balra leágazó földúton a zöld jelzésre, mely a Meszes-völgyön át visz bennünket a kalstromhoz. Perkupára meg csak úgy besétálunk az országút mentén.

Galyasági túra:
Az Aggteleki-hegység – mai divatos szóval élve – mikrotérsége a Galyaság, ami hagyományosan öt kis faluból áll: Varbóc, Tornakápolna, Szőlősardó, Teresztenye, Égerszög, melyek tipikus példái a Gömör-Tornai népi építészetnek, faluszerkezetnek. Mindegyikben fellelhetők még a faragott kopjafás temetők csakúgy mint a gazdagon díszített faragott tornácok, mint a környék népi építészetének gyöngyszemei. E mellett Égerszög, Teresztenye és Tornakápolna temploma az országosan ritka kereszthajós szerkezetben épültek, mennyezetükön festett fakazettákkal.
Túránkat legérdemesebb a piros jelzésen indítani Lászi-pusztán keresztül Varbócra, (3 km.), majd nyugatnak megmásszuk a Borház tetőt a zöld jelzésen és tovább nyugatnak tartva érünk Tornakápolnára. Itt a templom megtekintése után eldönthetjük merre folytatjuk utunkat: a temető mellett dél felé haladva egyenesen lemegyünk Szőlősardóra, ahonnan a Farkasakasztó hegyen keresztül negyed óra Lászi-puszta, onnan pedig a legádázabb városlakó is hazatalál.
Vagy a zöld+ jelzésen haladva átvágunk a Teresztenyei fennsíkon és 2 km-t megtéve elérjük a falut, ahonnan egy egyszerű dűlőúton átsétálunk Szőlősardóra, ahonnan már tudjuk az utat vissza a táborba.

De ha még mindig bírjuk, mehetünk Kápolnáról a sima zöldön az Égerszögi turistaházig, majd még egy kis kaptatót hozzátéve a Pitics hegyi kilátóról nézhetünk szét. A turistaházban hideg üditők, sörök várják az addigra szomjas utast, majd felfrissülés után a piros jelzés vezet vissza a Faluba. Miután megcsodáltuk a szépen karbantartott népi lakóházak faragványait és évszámait a tűzfalakon, mehetünk vissza az országúton, vagy a sokkal érdekesebb dűlőuton is, előbb Teresztenyére, onnan Szőlősardón keresztül a már ismert úton a táborba. Reggeli indulással délután 4-5 órára vissza is érhetünk, kényelmesen nézelődve, sétálva, mivel mindez nem tesz ki 20 km-t.

Bánya túra:
Régészeti kutatások bizonyítják, hogy a Rudabányai- és Szalonnai hegységben évezredek – már a korai rézkortól – óta folyt ércbányászat és természetesen mészkőbányászat. Táborunk körzetében két híres külszíni művelésű bánya is van, melyek eltekintve tájseb jellegüktől igen impozáns jelenségek! A közelebbi az Alsótelekes melletti un. gipszbánya, mely Közép-Európa egyetlen anhidrid lelőhelye (ebből készül a gipsz) és mindössze egy-két éve hagytak fel művelésével, a megállíthatatlanul betörő víz miatt. Kb. 2 km-re van táborunktól délre, a villanypászma alatt haladva éppen odaérünk. A bányától a hegy másik oldalán van Alsótelekes, melyen keresztül a temető felé megtaláljuk a Rudabányára vezető bányászati magánutat, melyen a képolnától zöld jelzésen haladva érjük el a Rudapitechus hungarikus lelőhelyét a rudai bánya oldalában. Megcsodálhatjuk a tó valószínűtlenül kék vizét, meg is mártózhatunk benne, de csak a szélében, mert nagyon hirtelen mélyül nagyon sokat. A helyiek szerint legmélyebb pontján akár a 80 m-t is elérheti, hőmérséklete pedig méterről méterre hirtelen csökken! Nem éppen strand, de látványnak csodaszép és érdekes példája annak, hogy az ember okozta tájsebeket a természet hogyan gyógyítja. Ha már idáig eljöttünk, szánjuk rá azt a három-négy kilométert és menjünk be Rudabányára, ahol éppen az Érc- és Ásványbányászati Múzeumba futunk bele, amit érdemes megnézni! Felfelé indulva fagyizhatunk egyet a Garan-cukrázdában, majd némi kaptatót leküzdve kérjük meg a református lelkészt: mutassa meg a templomot, mely nagyon szép festett fakazettás mennyezettel mutatja, hogy Rudabánya valaha gazdag bányászváros volt. Innen 3 km-t országúton megtéve érünk Felsőtelekesre, onnan a sportpálya mellett induló dűlőúton átmegyünk Alsótelekesre, onnan meg tudjuk hazafelé az utat, hiszen erre jöttünk!

Autóbuszos túrák az Égervölgye Táborból:

Gömör-Tornai körút: Bizony annyi errefelé a látnivaló, hogy ha nyugodtan, nem rohanva akarjuk végignézni, még busszal is beletelne 3 napba, másként én 5 nap alatt járom be lóháton, de most lássuk, mi fér egy egynapos buszos túrába, már most mondom: át kell lépnünk az országhatárt!
A 27-es főúton hagyjuk el a határt és máris a régi vármegye névadó községébe: Tornára érünk, melynek központjában áll a középkori eredetű r.k. templom és a XIX. szd. elején klasszicista stílusban épült régi vármegyeháza. A falu mögött emelkedő sziklás hegytetőn áll az 1350-60-as években épült vár 1685-ös osztrák pusztítását túlélt néhány fala.

A települést észak felé elhagyva jutunk az áji völgybe, Áj faluba, mely önmaga is egy gyöngyszem, de igazi látnivalót a falucska fölötti völgyben a fátyolvízesések nyújtanak, bár ide az út keskenysége miatt busszal nem érdemes felmenni, csak gyalog.
Visszatérve a főútra nyugatnak fordulunk és alig néhány km-t megtéve, megkerülve a várhegyet szemünk elé tárul a Szádelői-völgy lélegzetrekesztő szépsége. Szánjuk rá az időt és sétáljunk fel a hasadékon a kolibának nevezett vendéglőig és vissza. Fényképezőt vigyünk magunkkal!

Ismét elindulva megmásszuk a Szoroskői hágót és pár perc múlva megérkezünk Krasznahorka Váraljára, ahol is első látnivaló az út melletti Andrássy-mauzóleum. Persze Krasznahorka fő látványossága az annyiszor megénekelt büszke és fenséges vár, mely a falu fölötti Körös-hegyen őrzi a környéket.
A vármúzeum megtekintése után ismét néhány perc utazással beérünk Rozsnyóra, ahol minden értékes látnivaló a főtéren, vagy attól nem messze van, bár sokat nem érdemes itt időzni, mert a nap legszebb dolga még hátra van, ez pedig:
a Betléri Andrássy-kastély Múzeum.
Mint neve is mutatja ez Betléren található, mely Rozsnyótól északra 5 km-re van. Ha végeztünk az egy órás kastély-túrával, érdemes még végigsétálni a kastély csodálatos parkját, egészen a halastóig!
Menjünk vissza Rozsnyóra, majd forduljunk ismét nyugatra, majd ahol jobb kézre a mészkőbányát és cementgyárat látjuk, forduljunk balra, Gombaszög felé. Itt találjuk a valaha szebb napokat látott kemping és vendéglő mellett, a Gombaszögi Cseppkőbarlang bejáratát és kedves túravezetőit, akik tudnak mind magyarul! Igaz, hogy Szlovákiában már euróban kell fizetni, de még így is sokkal kedvezőbb belépőkkel találkozunk, mint itthon!

Ismét buszra szállva folytatjuk utunkat nyugat felé és érkezünk Pelsőcre, ahol is lefordulunk a főútról és délnek, hazafelé vesszük az irányt. Utolsó határ előtti látnivaló az Aggteleki barlangrendszer Szlovákiába nyúló ága, a Domica, mely azért kínál különleges élményt, mert itt még megmaradt a víz a járatokban és a barlangtúra jelentős részét halkan suhanó csónakokban tehetjük meg.
Még el sem helyezkedünk igazán ülésünkön, máris Aggtelken talál bennünket a délutáni napsugár. Ha túránkon minden eddig említett helyet megnéztünk, eddigre már az Aggteleki Cseppkőbarlang bezárt, tehát Trizs és Ragály érintésével hazafelé vesszük az irányt, próbára téve sofőrünk vezetéstechnikáját, holnap majd itt kezdjük újabb túránkat!

 

Barlangi barangolás
nevet adhatnánk következő buszos napunknak, melyet persze ajánlok családi autós kirándulásként is, de motorosoknak is, nem feltétel hozzá a minél nagyobb jármű! Csak a távolságok végett érdemes motorizálni magunkat, no meg az emberi türelmetlenség miatt, amikor egy napba szeretne minden látnivalót besűríteni a nyaralás közben is rohanó Homo Volatus. Karszthegység lévén a magyar és szlovák oldalon több mint 400 barlangot tártak fel eddig lelkes barlangászaink, tehát ha azt hisszük, hogy a tegnapi túrán már láttuk az összes barlangot, hát nagyot tévedtünk, ma szinte csak utazni jövünk a felszínre!
A környéken ha valami földalatti dolog nem barlang, akkor bánya! Nosza, kezdjük ezzel, menjünk le Rudabányára és hangoljuk rá magunkat a földalatti világra, az Érc- és Ásványbányászati Múzeum megtekintésével. Innen egy rövid erdei átkeléssel Felsőkelecsényben lehetünk, majd tovább észak felé Zubogyra érkezünk. Mivel itt található a környék egyetlen működő, ép gótikus temploma, érdemes rászánnunk néhány percet, még a mellette álló fa harangtoronyba is felenged a lelkész.
Aggtelekre érve kötelező a nagy szikla tövében nyíló Baradla-barlang megtekintése, mely idéntől egészen látogatóbarát árakat alkalmaz! Még két barlang vár ma ránk, tehát fel a buszra és irány észak, a Felvidék! A határon átsuhanva a már ismert úton hamar Pelsőcre érünk, amit most északi irányba, Csetnek felé hagyunk el. Csetneken áthaladva északnyugatra találjuk Martonfalvát, alias Ochtinát, ahol is Közép Európa egyetlen aragonit barlangját tekinthetjük meg. Élménytől eltelve néhány km-t buszozunk visszafelé, majd Rostártól északkeletre fordulva elérjük a 67-es főutat, melyen északnak tartva 10 km multán érünk a Dobsinai jégbarlang fogadóterébe.

Vegyünk magunkhoz sok meleg holmit és sétáljunk fel a hegyre a jégbarlang hűvös lehelete kedvéért. Ezzel mai túránk legtávolabbi pontját elértük, most már indulunk hazafelé: délnek, Rozsnyón át a már előzőleg ismert úton. Ahogy ismét a határ innenső oldalán vagyunk, forduljunk Jósvafőre, ahol még elkaphatjuk a Tájházat, de Szinpetriben érdemes megállni 10 percre, hogy a falu elején álló, szépen felújított Vízimalom udvarán megnézzük a Guinness-rekordként kiállított világ legnagyobb könyvét, ha szerencsénk van, még egy lapozást is kifoghatunk, amihez önmagában 6 ember együttes munkája kell!
Ha ezt is láttuk, már csak Perkupán kell megállnunk a Csordás-féle fagyizónál, mert az kihagyhatatlan és még el sem nyaltuk az egyedi receptúra szerint készült finomságot mire befordul buszunk a táborba: vacsorához sorakozó!